Kétszer kettő, néha öt?

 Szerintem egy ilyen középszerű íróra, tulajdonképpen kár energiát pocsékolni, de hát nemzetközi implikációja miatt, sajnos megint csúcsokat dönt Orbanisztán és a hungaro-tálibok szabadságharcának regéje az európai, és különösen a szomszédos országok médiájában.

 1) Rossz volt az időzítés. Romániában júniusban községtanácsi választások lesznek, borítékolható volt, hogy a román politika kijátssza a magyar kártyát.

Tavaly a szlovák választásoknál is ezt csinálták. A szlovákiai magyarok kérték többször, hogy a kettős állampolgársági törvényt ne pont akkor hozzák meg, amikor választások lesznek. Nem hallgattak rájuk. Sőt, bunkó módon ledorongolták az ésszerűen szóló szlovákiai magyar politikusokat és közembereket. Meg is lett az eredménye, az MKP nem jutott be a szlovák parlamentbe.

 2) Súlyos hiba volt, hogy nem kellett volna politikai színezetet adni a dolognak magyar részről. Ha jelen van a parlamenti elnök és több államtitkár, az világos politikai színezetet ad. És mindezt ez középszerű íróért, hiszen a lába nyomába sem ér pl. Tamási Áronnak. Én magam tinédzser korban olvastam Nyírő számos írását, és Úz Bence kalandjait, de még akkor sem hatottak meg különösebben. Adva lévén, hogy túl voltam már Winnetou és Az Utolsó Mohikán szirupos, neoromantizálós lelkületi állapotán. Eltérően Tamási Áron Ábeljétől, amely mindvégig rabjául ejtett.

 Csak tesztelési igénnyel, több Nyírőt istenítő ismerősöm körében körkérdés alapján felmérést végeztem. Egyik sem igazán olvasta végig sem Nyírő, sem az általuk másodrangúnak sorolt Tamási Áron műveit. Ezek szerint az egész cécó, inkább hit, nem pedig irodalmi érték dolga.

 3) Ha már a politika bele akar avatkozni, akkor kapásból tudnék pár olyan újratemethető személyt mondani, akik nem okoztak volna gondot senkinek, pl. Mikes Kelemen, vagy Kőrösi Csoma Sándor. Egyik Rodostóban, a másik Dardzsilingben nyugszik...

 4) Végül még 2 (szerintem) fontos dolog. Nem kellett volna a magyar parlamentnek újratemetési bizottságot létrehoznia. Ebben az esetben, hiába papolnak arról, hogy szét kell választani Nyírőnek az írói és politikai tevékenységét. Másrészt, egyáltalán nem kóser dolog, hogy Kövér és Vona egymás mellett vesznek részt egy rendezvényen. Akármilyen rendezvényen is történne meg az ilyesmi, nem vet jó fényt a regnáló hatalomra. Szerintem.

 5) Persze, Nyírő emléke is megmarad, de elsősorban nem irodalmi munkásságának köszönhetően, pedig írónál az volna az igazi. Volt már ilyenre példa. Szabolcska Mihály pl. javarészt csak azért maradt meg az irodalomban, mert Karinthy parodizálta őt is az „Így írtok ti” írásában:) Ami pedig azt a szorgalmat illeti, amellyel a rendőrség hamvakat keresett magyar járművek csomagtartójában, az illő volna Caragiale színdarabjainak, vagy Dürrenmatt abszurdjainak a hangulatához…

 Végszó: aki olvasta Tamási Áront, ismeri és szereti a magyar irodalmat, az aligha fecsérel sok szót Nyírő Józsefre. Nem vagyok sem irodalmárt, sem irodalomtörténész, de ahogy elnézem a vonatkozó szakirodalmat és lexikonokat, ezek a szakmák sem helyezik valami magasra Nyírő megítélését. Ennyi.

Fazakas János